50 éves dizájn ikon a lávalámpa
Lebegő és süllyedő, folyton változó, és megismételhetetlen formájú viasz alakzatok többnyire hosszúkás, kúp formájú üvegpalackban. Ez bizony a lávalámpa, mely nem csak dekorációs és hangulatvilágítás, hanem a 60-as, 70-es évek népszerű dizájn ikonja is volt, így aligha hiányozhatott a Brit fiatalok szobáiból.
Feltalálója Edward Craven Walker (1918-2000) hazáját szolgáló pilóta. A második világháború idején megalapította a BDOC naturista üdülőhelyet, ahol számos víz alatti nudista filmet is forgatott. A lávalámpát egy dorseti kocsmában látott, Alfred Dunnet által kialakított kezdetleges „tojás időzítő” szerkezet alapján fejlesztette ki.
Az első lávalámpákhoz rostos narancslevek üvegpalackjait használta és ezekbe töltötte a két egymással nem elegyedő, titkos összetételű folyadékot. Később, már egy sajátos formájú üvegpalackba töltve, találmányának az Astrolight azaz csillaglámpa nevet adta. Az 1965-ös hamburgi kiállításon bemutatott világítótest azonnal elnyerte Adolph Wertheimer és William M. Rubinstein tetszését, akik az amerikai forgalmazáshoz szükséges jogokat vásárolták meg. Ezzel tovább növelve a lávalámpa népszerűségét.
A méret, forma és színválaszték változott ugyan napjainkra, de a technológia ugyanaz, mint 50 évvel ezelőtt. A lámpában található izzó felmelegíti a sűrűbb viasszerű anyagot, melynek sűrűsége megváltozik és az anyag felemelkedik. Távol a fényforrástól lehűl, majd visszasüllyed az üveg aljára, és így tovább. A hő és a sűrűségkülönbségek hatására létrejövő véletlenszerű és megismételhetetlen alakzatok mozgása adja a lávalámpák különlegességét.
A közelgő ünnepek alkalmával többek között a lávalámpák is népszerű ajándéknak számítanak. Hagyományos és glitter kivitelük is megállják helyüket hangulatos, színes és stílusos lakberendezési tárgyként.
