Csillagos „égbolt” a barlangban
Amikor a természetben előforduló fényekről beszélünk a legtöbb embernek a szentjánosbogarak fényei, vagy a sarki fények jutnak eszébe. Különleges világunk azonban rejteget még olyan csodát, amiről eddig esetleg még nem is hallottunk. Ilyen például a sokak számára még ismeretlen Glowworm-barlang, vagy más néven Szentjánosbogár-barlang. Melynek különleges fényeit azonban nem szentjánosbogarak idézik elő.
Az Új-Zélandon található Glowworm-barlangba a csodás cseppkőképződéseiről híres Waitomo-mészkőbarlangon, és egy földalatti folyón keresztül juthatunk le körülbelül 20 fős csónakokkal. A folyót Styxnek hívják. Az ókori mitológia szerint Styx az élők és holtak birodalmát választja el. A Glowworm-barlangba már a lejutás sem hétköznapi, de amikor megpillantjuk a csillagos égbolthoz hasonló fényeket, biztosak lehetünk abban, hogy egy felejthetetlen kirándulásban van részünk.
A barlang csodás, kékes fényét az Arachnocampa luminosa nevű légyfaj ragadozó lárvája adja, zsákmányszerzés céljából. A lárva világítótechnikáját biolumineszcenciának nevezik, és több féle élőlényhez hasonlóan a szentjánosbogarak is ezzel a technikával képesek fényjelzéseket adni, párzás céljából. Az átlagosan 30 méter hosszú, 12 méter széles és átlagosan 5 méter magas barlang, világító lényei fényükkel csalogatják magukhoz a rovarokat. A fény felé szálló rovarok a légylárva által lelógatott 15-20 centiméteres pókháló szerű szálakba akadnak. A légylárva néhány hónap után bebábozódik, majd 12 nap elteltével kifejlett rovarként bújik elő. Az Arachnocampa luminosa nevű légyfaj élete meglehetősen rövid, mindössze 36-48 óra.
A különleges földalatti táj nem csak világító lényeiről és elbűvölő cseppkőképződményeiről híres, hanem világhírű akusztikával is rendelkezik.
